Balazs Fecó 2020-ban hunyt el a koronavírus szövődményeiben.

Budapest – Nemcsak a kölykök a hátsó udvarból rajongtak érte, hanem az úri közönség is. Mert Balázs Fecó évtizedeken át nyomta a „kőkemény, őszinte” rockot, de mellette csodálatos, lírai számokkal is megajándékozott mindenkit. A magyar zenetörténelem talán „legfinomlelkűbb” rockzenésze volt ő, akiről egyik legjobb barátja, Vona Károly azt mondta: Fecó nem is rocker volt, sokkal több annál. A roadként, majd világosítóként a zeneiparban dolgozó és szinte minden bandával jó kapcsolatot ápoló Vona Károly érzelmekkel telve mesélt lapunknak a Korál együttes legendás billentyűséről, a mindenki által szeretett Balázs Fecóról, aki ma lenne 74 esztendős. Szomorú tény, hogy sokan nem hagyják békében nyugodni, mert gyakran lopják a sírjáról az emléktárgyakat.

• Sokan nem hagyják békében nyugodni, és gyakran lopják az emléktárgyakat a sírjáról
• Balázs Fecó a Covid-fertőzés szövődményeibe halt bele
• Vona Károly az egyik legjobb barátja volt, és sokat mesél róla

A Covid-járvány 2025-ből visszatekintve olyan sokak számára, mint valami rémálom. Mintha csak álmodtuk volna azt a vészterhes időszakot, a kiürült utcákat, a kijárási tilalmat, a lélegeztetőgépre került, élet-halál közt lebegő emberek harcát. Pedig nem egy hollywoodi film volt ez a szokásos happy enddel, hanem maga a kétségbeejtő valóság. Balázs Fecó a Covid-fertőzés szövődményeibe halt bele, még a hetvenedik születésnapját sem érhette meg. Ennek november 26-án lesz öt esztendeje.

– Olykor beülök a Pozsonyi út sarkán található kis, kockás abroszos terítőkkel díszített étterem első fakkjába, és Fecóra gondolok – mondta Vona Károly. – Itt ültünk annak idején rendszeresen, s vagy megváltottuk a világot, vagy csak terveztük a jövőt. A közös jövőt, a közös bulikat, amelyeken ő a főszereplő, én pedig világosítóként segítem a fellépéseit. Volt erre példa bőven. Az 1997-es kisstadionbeli Korál koncertet nemcsak mi emlegetjük azóta, hanem a közönség és a zenész szakma is. Óriási buli buli volt az, Fecó pályafutásának talán legemlékezetesebb produkciója. Ezt akartuk megismételni az arénában Fecó 70. születésnapja alkalmából. De a sors már nem engedte. Egyébként a mi kapcsolatunk, a barátságunk a hetvenes évek végén kezdődött. A zenészszakma akkoriban egy nagy családnak számított, a bandák kisegítették egymást, ha kellett, hangszerekkel, ha a helyzet úgy hozta, emberekkel. Emlékszem, a Korál Szlovákiába indult, de valahol a határ közelében lerobbant az autójuk. Jött a segélyhívás, mi tehergépkocsival indultunk utánuk, és vittük el őket a cuccaikkal együtt a koncert helyszínére. Azóta tart a barátságunk, és még ma is nehezen tudok beszélni róla múlt időben.

Bővebben a Blikk oldalán olvashatnak